A só-terápia már az ókori Görögországban is ismeretes gyógymódnak számított, a légúti betegségekkel küszködőket sóbánya egyes részeibe kísérték és pár óra elteltével csökkentek a betegség tünetei. Megfigyelések szerint, a sóbarlang dolgozói nem szenvedtek semmilyen légutakat támadó betegségtől, ennek alapján jött létre a sóbánya terápia, vagy só-terápia. Az idő múlásával a középkori szerzetesek alkalmazták a só-terápia módszerét, miszerint sótéglákat ütögettek össze, ezáltal került sópor a levegőbe és azt belélegezve, jelentős mértékben javult a betegek állapota. A világháború idején a menekülő németek menedéket keresve közeli sóbarlang biztonságot nyújtó részeibe bújtak el és vészelték át a veszélyt. Pár hónap után, hazatéréskor tapasztalták, hogy kevesebb légúti problémával küzdenek, mint a menekülésük előtt. 1968-ban pedig megnyílt, a régi Szovjetúnió területén, az aknaszlatinai sóbánya-klinika, ahol kimagasló eredménnyel gyógyították a légúti betegségek temérdek típusát. Mivel egy természetes sóbánya helyhez kötöttek, így a gyógyító hatásának felhasználása is korlátozottá válik. Ezáltal került sor egy új módszer megalkotására, mely a sóbarlang területén történő só-terápia a mesterséges megfelelője.
